A téltemető, tavaszköszöntő hagyományokon alapuló ünnepek alkalmával már az ókori görögök is megtréfálták egymást.
A bolondok napját évszázadok óta április 1-jén ünneplik a különböző kultúrák, bár ennek a pontos eredete máig rejtély. Az áprilisi bolondok napi úgymond hagyományok közé tartozik többek között az álhírek terjesztése vagy mások megviccelése. A népszokás szerint ha valakit április elsején rászednek, akkor a „bolondját járatják vele”, így ő lesz „április bolondja”. Ám míg ennek pontos eredetét homály fedi, a média és a nagy márkák bolondok napi poénjainak felkarolása biztosítja a nem hivatalos ünnep hosszú élettartamát.
Egyes történészek azt feltételezik, hogy kelta eredetű népszokás volt, míg mások szerint a bolondok napjának eredete 1582-re nyúlik vissza, amikor Franciaország a Julianus-naptárról áttért a Gergely-naptárra, miután a tridenti zsinat 1563-ban felszólította erre. Így azok az emberek, akik csak „lassan értesültek” a hírekről, esetleg nem vették észre, hogy az új év kezdete január 1-jére tolódott, azok március utolsó hetétől április 1-ig folytatták az ünneplést. Ezért is váltak a viccek és álhírek célpontjává, és elkezdték őket „április bolondjának” hívni. A korabeli csínytevések közé tartozott például, hogy papírhalat helyeztek a hátukra, és „poisson d’avril”-nak (magyarul áprilisi halként) hívták őket, ami állítólag egy fiatal, könnyen fogható halat és egyben egy hiszékeny embert is szimbolizál – írja a History.com online történelmi portál.
A történészek a bolondok napját olyan fesztiválokkal is összekapcsolták már, mint például a Hilaria, amelyet az ókori Rómában március végén ünnepeltek a Kübelé-kultusz követői. Ilyenkor az emberek álruhába öltöztek és polgártársaikat, de még a bírókat is kigúnyolták. Más elméletek azt is feltételezik, hogy a bolondok napja a tavaszi napéjegyenlőséghez, vagyis az északi féltekén a tavasz első napjához kötődik, amikor az anyatermészet „megbolondította” az embereket a változó, kiszámíthatatlan időjárással.
A modern időkben sokan várták az április elsejét, hogy jól kidolgozott bolondok napi álhíreket és vicceket alkossanak.
A BBC csatorna 1957-ben például arról számolt be, hogy a svájci farmerek rekord spagettitermést tapasztaltak, s közben olyan felvételek voltak láthatóak, amelyeken az emberek tésztát szüreteltek a fákról.
A Sports Illustrated írója, George Plimpton 1985-ben becsapta olvasóit, amikor leközölte kitalált cikkét egy Sidd Finch nevű újonc dobóról, aki 168 mérföld/órás (mintegy 271 km/órás) sebességgel tudott eldobni egy labdát.
Az amerikaiak 1878-ban elhitték azt is az újságoknak, hogy Edison a fonográf után egy olyan találmánnyal állhat elő, ami a földet gabonává, a vizet borrá változtatja. Egy francia újság azt tudta elhitetni az emberekkel, hogy ledózerolják az Eiffel-tornyot, míg egy angol napilap közzétette, hogy a híres Big Ben órája digitálisra vált.
A Google is köztudottan minden évben otthont ad egy-egy bolondok napi csínynek, amely a „telepatikus kereséstől” kezdve a Google Térképen való játékig számos dolgot jelenthet (kíváncsian várjuk, idén mivel készülnek).
Az átlagos tréfamesterek számára viszont mindig ott vannak az úgymond „klasszikus” bolondok napi tréfák, amikor például kicserélik a cukrot a sóval.
Készítette : MARIKA Reiki Nagymester-Tanár