Indián nyár, illetve vénasszonyok nyara – gyakran így nevezzük a szeptember végi, októberi időszakot, amikor az ősz még nem köszöntött be teljes erejével, ezért kellemes, napos időjárásnak örülhetünk. De mi köze a nyárias időnek az indiánokhoz vagy éppen – nem túl kedves kifejezéssel élve – a vénasszonyokhoz?
A magyarban és sok más nyelvben is ismert indián nyár szófordulat a 18. század végétől Észak-Amerikából elterjedt Indian summer kifejezés tükörfordítása: utóbbit leginkább az amerikai őslakosok szokásaiból eredeztetik, akik jellemzően ebben a kellemes, meleg, szeptembertől novemberig tartó időszakban végeztek a betakarítással – írja Bárdosi Vilmos nyelvész.
A vénasszonyok nyara kifejezés ellenben nem az angolból, hanem a németből került át a magyarba legkésőbb a 19. században: az Altweibersommer szó a szakértők szerint annak a megfigyelésnek a következménye, mely szerint a kora őszi, bágyadt napsütésben a szálló ökörnyál az idősödő hölgyek ezüstös hajszálaira hasonlít. Nem mindenkinek nyerte el azonban a tetszését ez a hasonlat: 1989-ben egy darmstadti hölgy sértőnek és diszkriminatívnak találta a szófordulatot, ezért bírósághoz fordult, ahol foglalkoztak az üggyel, végül azonban az ítélet kimondta, hogy a kifejezés használata nem sért személyiségi jogokat.Egyszónak is száza vége. használjuk ki a szép időt. Készítsük a növényeket a kertünket az őszre. Még vannak betakarítások. befőzések. A háziasszonyok munjája nem áll le.,.
A gólyák útra keltek. A fecskék már útra készen.
Egy kedves vers a végére :
MÓRA FERENC (1879-1934):
A cinege cipője
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.
Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.