Pünkösd ünnepe a keresztény egyház születésnapja.
Az ünnep neve a görög pentékoszté (ötven) szóból ered. Az ószövetségi zsidó népnél eredetileg aratási hálaadó ünnep vagy az első zsenge ünnepe volt, majd a mózesi törvény emléknapja lett, amikor arra emlékeztek, hogy Isten szövetségre lépett népével, Mózes törvényt hirdetett. Az ünnepet sávuótnak, a “hetek ünnepének” nevezik, mert hétszer hét nappal pészah után ünneplik.
Hasonlóan a többi nagy keresztény ünnephez, mint amilyen a húsvét vagy a karácsony, pünkösdhöz is számos népszokás, hagyomány kötődött a régi időkben – és némelyikük ma is él. Lássuk a legfontosabbakat!
Pünkösdi királyválasztás
A pünkösdi királyválasztás az egyik legarchaikusabb pünkösdi népszokás, ami egész Európában elterjedt.
A pünkösdi királyválasztás hagyománya a középkorban már biztosan élt, s ma is ismert a közmondás, “rövid, mint a pünkösdi királyság”. A lóversennyel, bikahajszával vagy más ügyességi próbákkal választott pünkösdi király hatalma egy évig tartott, addig a többi legény engedelmességgel tartozott neki.
A pünkösdi játékok győztesét és lovát virágokkal, szomorúfűzágakkal borították. A pünkösdi király egy évig minden lakodalomba, ünnepélyre, mulatságra hivatalos volt, és minden kocsmában ingyen fogyaszthatott, a közösség kontójára. Ráadásul, ha valamilyen törvényi vétséget ejtett, nem érhette testi fenyítés.
Pünkösdi királyné, pünkösdi királyné járás
Sok helyen pünkösdi királynét választottak a kislányok közül (cucorkázás), aki díszes menet élén járta be a falut házról-házra. A szokásnak több változata is ismert, az egyik legelterjedtebb motívum, hogy fehérbe öltöztetett, fátyollal vagy piros mintás kendővel borított királyné a kosárában rózsaszirmokat vitt (az egyik legelterjedtebb pünkösdi jelkép), amivel meghintette az ajándékozókat.
Ahol szívesen fogadták a menetet, a kíséret tagjai egy mondóka kíséretében felemelték a királynét, miközben hangosan mondták, „Ekkora legyen a kendtek kendere”. Ha valahol nem fogadták a menetet szívesen, leguggoltatták a királynőt, hogy ne nőjön magasra a kender annál a háznál.
A pünkösdölés (más néven mavagyonjárás vagy mivanmajárás) egy énekes-táncos adománygyűjtő pünkösdi népszokás volt az Alföldön, gyakorlatilag a pünkösdi királyné járás egyik változata.
Több változata is ismert: van, ahol a pünkösdi királyné állt a központban, máshol a király és királyné együtt járták be a falu utcáit. Bizonyos változataiban a résztvevők lakodalmi menetet játszottak el. A menetet fiatalok vagy gyermekek alkották, akik énekelve, mondókázva jártak körbe.
Azokon a helyeken, ahol a pünkösdölésben közösen vettek részt a legények és a lányok, sokszor nagy táncmulatsággal zárult pünkösdvasárnap.
Pünkösdi zöld ágazás
A régi időkben sok helyen pünkösdkor zöld ágakat tűztek a házakra, kerítésekre és istállókra. Többnyire nyírfaágat, gyümölcsfaágat, leggyakrabban bodzát tűztek ki, általában a rossz szellemek, boszorkányok elűzése érdekében.
Ismert még zöld ág járás, ami az ünnephez kapcsolódó énekes-táncos gyerekjátékok gyűjtő neve. Például a „Bújj, bújj zöld ág…” című népdalt énekelve feltartott kézzel kaput formáltak a többieknek. A kislányok a kapun áthaladva, zöld ágakkal és virágokkal a kézben járták be a falut.
A néphit szerint, ha pünkösdkor szép az idő, akkor gazdag bortermés várható. Ugyanakkor a pünkösdi eső rossz előjelnek számított, egy mondás szerint a “pünkösdi eső ritkán hoz jót”.
A néphit szerint a pünkösdi harmatnak gyógyító-, varázsereje van. Ezért egyes helyeken pünkösdkor harmatot szedtek, amit a szembaj és szeplő ellen használtak orvosságként. A Pest megyei Turán a falon függő szentkép elé pünkösdkor virágokat tettek, például vadbodzát. Ha valaki beteg volt a házban, ebből főztek neki teát.
Pünkösdi ételek és szokások
Pünkösdkor a paraszt családoknál is ünnepi ételek kerültek az asztalra. Egyébként húst ritkábban ettek, de a juhtartó vidékeken nem csak húsvétkor, hanem pünkösd napján is fogyasztottak bárányt, birkapörköltet. Máshol inkább marhahús, baromfi került az asztalra. A tojásrántottának mágikus hatást tulajdonítottak (a tojás termékenységszimbólum), és szintén kötelező volt valamilyen édes kalács készítése (fonott kalács, túrós lepény, mákos kalács). Sárközben azonban nem édes tésztát, hanem sós kalácsot sütöttek, melyet tejföllel, borssal kentek meg. A bodza leveléből és virágából főzött szörpnek, teának minden betegséget gyógyító hatást tulajdonítottak.
Kevéssé közismert, hogy a Pünkösdhöz is kapcsolnak a hagyományok néhány jellegzetes ételt.
A Pünkösd hagyományos étele a rántott csirke és az idei liba uborkasalátával. Juhtartó gazdáknál szokásos a pünkösdi bárányból való ételek készítése, pl. báránysült, báránypaprikás. Egyes helyeken édes tésztákat ettek, hogy sárga legyen a kender, s a tésztákat friss gyümölccsel – eperrel, cseresznyével – töltötték meg.
Összeállította és a Néprajzi anyagokat gyűjtötte : MARIKA Reiki Nagymester-Tanár
Commentaires