Az UNESCO és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1996-ban ezen a napon fogadta el a pedagógusok jogairól szóló, 150 paragrafusból álló határozatot. Magyarországon 1952. június 7–8-án ünnepelték először ezt a napot, s ez alkalomból adták át a kiváló tanítói és tanári okleveleket, később egyes kitüntetéseket az ország legjobb pedagógusainak. 1993 és 2012 között a tanárok, oktatók kitüntetése január 22-én, a magyar kultúra napján történt. 2013-tól ismét e napon adják át az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat.
Közeledik a tanév vége, a tanévzáró ideje. Rég várt nap diák és tanár számára egyaránt. Ám ezt is megzavarhatják váratlan események. Szerettem iskolába járni, bár a nagymama igen szigorú volt. Akkoriban a "kezitcsókolom" szinte kötelező volt. Három csodás tanító nénimre gondolok nagy szeretettel. Másodikban a Buttyán Sándorné, akitől a születésnapomra 5 dkg málnás cukorkát kaptam, mekkora kincs volt ez számomra. Egy érdekes tájszólással beszélő tanító néni, akit Paszulyka Annuskának hívtak (ez volt a valódi neve). A fiúk ha rosszul viselkedtek azt mondta fiam kapsz egy "FOFT"-Mi néha nevettünk ezen.
A Barna Annuska néni volt az "oszifő" így hívtuk. Ünnepre mindig valami színdarabot tanultunk és a hátteret ő festette. Az iskola zenekarban zongora híján mandolinoztam, na ez nem volt a kedvencem. Egy nóta első két szakaszát tudtam csak megtanulni, de csak azért,mert a dallamok ugyanazok voltak. Aztán abba is hagytam. A néptánc az igen kedvemre való volt. Most ezeket csak azért írom le mert nekem nem a hivatalos PEDAGÓGUS nap jár a fejembe, hanem ezek az emlékek, amiért érdemes volt bemenni a suliba. Ezek a tanítók, tanárok már nem élnek de sokszor eszembe jutnak. Tisztelet volt és odafigyelés egymásra. Segítettük a gyengébbeket ha megkérdezték, ki akar segíteni az egész padsor megindult. Gyűjtöttünk össze faleveleket, mert a növénytan órára kellett. Volt bab gyűjteményünk. Sorba becsengettünk, kopogtunk szinte mindenkihez 4-5 szem babért. Mindenhol más fajtát kaptunk. Festettünk rajzórán csendéletet.
Szóval én nem hivatalosan de hálával gondolok rájuk. Aztán a középiskola Engel tanár úr! Az egri osztálykirándulás. A társadalmi munkába Zsámbékon borsószedés stb. Egy egész nap tudnék róla mesélni. Szép volt, néha kemény volt de hála és köszönet a tanároknak. Most Pedagógusnapon gyújtok egy mécsest az ő emlékükre. Köszönöm!