Te tudtad, hogy a nevek mennyire megváltoztatják az életünket?Tudjátok, miért azt a nevet kaptátok, amit? Hogyan döntötték el a szüleitek, hogy hívjanak titeket? Talán nem is gondolnátok, milyen jelentősége lehet egy névnek. Hozzánk tartozik, így ismernek, ezen keresztül hivatkoznak ránk és szólítanak meg minket. Pedig nem mi választottuk, hanem a szüleink, vagy más felnőttek adták nekünk. Nézzük meg, milyen pszichológiai jelentősége lehet a vezetéknévnek, a keresztnévnek és a becenévnek!
Azonkívül, hogy a nevünknek jelentése van, ami már önmagában kihathat a személyiségünkre, sokszor a névnek története is van. Előfordul, hogy a szülők megbeszélnek egy nevet, majd a szülést követően az anya nem találja gyermekéhez illőnek, ezért hirtelen elhatározásból más nevet ad. Olyan is előfordul, hogy az anya elfelejti, mit beszéltek meg, ezért azt adja, ami eszébe jut. Ha esetleg a gyerek neme más lesz a várthoz képest, akkor hirtelen kell döntést hozni.
Meghatározó körülmények is adódhatnak a szülésnél. Például koraszülött a gyerek, még nem döntötték el, hogy hívják, ezért az anyának improvizálnia kell. Vagy komplikáció adódik, és mivel a gyerek túléli, erről nevezik el, például a Vivien (jelentése: eleven, élő) Viktor vagy Viktória (jelentése: győző, győzelem) nevet kapja.
Sajnos nem ritka jelenség – főleg régebbről –, hogy egy családban meghal kisbabaként az elsőszülött. Majd születik egy újabb gyermek a családba, és ha azonos a neme, megkapja a halott elsőszülött nevét. Ilyenkor mindamellett, hogy az élő gyerek egy gyászoló családba születik, egy az egyben átveszi halott testvérének a sorsát (Hellinger, 2001). Borítékolható, hogy lesz olyan életterülete, ahol sikertelen, boldogtalan lesz.
Bert Hellinger szerint (2001), ha egy családtagot nem illet meg az odatartozás joga, magyarul kitagadják a családból, megsérül a családrendszer. Minden rendszer kiegyenlítődésre törekszik, így a családrendszerben később fog születni egy olyan családtag, aki átveszi a korábban kitagadott rokon sorsát. A sorsátvétel megakadályozza, hogy a saját életünket tudjuk élni.
A vezetéknévre levetítve ezt a gondolatsort: az a tény, hogy nem tudjuk a biológiai apánk nevét hordani, az önmagában kitagadást jelent az apa felé. Ez teljesen független attól, hogy ismerjük-e a nemzőapánkat vagy sem, hogy tartjuk-e vele a kapcsolatot.
Akármelyik nevünkről is van szó, ha pozitív töltetű számunkra a története, a jelentése vagy a hangzása, az segíti, hogy önazonosak legyünk magunkkal, és sokkal magabiztosabban tudjunk jelen lenni a saját életünkben. Azonban ha nem szeretjük a nevünket, vagy nehéz történet áll mögötte, fontos, hogy önismereti keretek között lehetőséget adjunk saját magunk számára, hogy feldolgozhassuk a hozzá kötődő nehéz érzéseinket, és megbarátkozhassunk a saját nevünkkel.
Sokan felteszik a kérdést.
HÁZASSÁGI NÉV: AZ ÖNFELADÁS VAGY ÖSSZETARTOZÁS JELE?
A névválasztás első nagy kérdése, hogy szeretnénk-e „né”-képzős formátumot. Ha igen, három út ál előttünk:
A teljes névcsere
Ha úgy döntünk, teljes mértékben felvesszük leendő férjünk nevét, és „né”-vé válunk, úgy érezhetjük, elveszítjük saját identitásunkat, önállóságunkat, ráadásul, ha bemutatkozunk valakinek, honnan fogják tudni, hogyan szólíthatnak minket.
Mégis, ez a formátum jól kifejezi a mi egységünket. Mi vagyunk Szabó Pál és Szabó Pálné, és ez nekünk a legfontosabb.
A kompromisszum
Egy kompromisszumos verzió lehet, ha „né”-vé válunk, de megtartjuk a saját nevünket is. A példában szereplő hölgy így lenne Szabó Pálné Kiss Edit. Kicsit hosszú lehet így, de ilyen a kompromisszum, lemondásokkal jár: így mutatjuk, hogy kihez, milyen viszony fűz bennünket, mégis megmaradunk saját magunknak is.
Né is, saját név is
Személyes tapasztalataim és kutatási eredményeim alapján úgy látom, hogy a „né”-k ideje elmúlt, a jövőben házasulandók számára ez nem kifejezetten kívánatos választás. Talán épp a régimódi hangzása miatt, ami valahogy asszociáltat a régies „asszony”-szerepre – ez mostanság sokaknak már nem vonzó.
Persze azok a nők is sokféle választással élhetnek, akik nem szeretnének „né”-vé válni. Lehet kötőjeles nevük, és megtarthatják saját lánynevüket is.
Ha nem kell új név
Ha nem változtatunk, megóvjuk magunkat sokféle adminisztratív teendőtől, nem kell új igazolványokat készíttetni és bejelenteni a változást minden hivatalos helyre. Egyúttal azonban elvesszük annak a lehetőségét, hogy a nevünk már önmagában megmutassa, hogy mi bizony házasok vagyunk!
Van, akinek ez teher, van, akinek könnyebbség – ne gondoljuk, hogy bármelyik is túl sokat elárul arról, milyen hosszú lesz az adott kapcsolat. Nem így a nő személyisége: arról igenis sokat megmutat, ha inkább megtartaná a nevét – ezzel sincsen semmi gond. Ismerek sok olyan nőt, aki nem akarta felvenni párja nevét, mert úgy érezte, azzal saját apját, saját családját „hagyná el”, de férfit is ismerek, aki nem akarta, hogy a felesége felvegye a nevét. Azt mondja, szüksége van a tudatra, hogy a felesége nélküle is egész, úgy jó, ahogy van. Nem adná, de nem is venné fel a másik nevét – mégis hosszú ideje jól megvannak.
Mi alapján döntsünk?
Más és más lehet a választásunk akkor, ha a társadalom elvárásaihoz alkalmazkodunk, és akkor is, ha saját vagy a jövendőbelink családjának preferenciáit vesszük alapul. Az sem mindegy, hogy hagyományos vagy inkább modern szemléletű családokról van szó. Hogy mit részesítenek előnyben: a praktikumot vagy az érzelmi szempontokat.
Jó, ha kikérjük a család véleményét, ugyanakkor fontos, hogy a döntést mi magunk hozzunk meg. Hiszen mégiscsak a mi nevünkről van szó. Ízlelgessük egy kicsit a hangzását, nézzük meg, hogy néz ki leírva. Ha olyan munkát végzünk, amelynek gyakori része az aláírás, ne hagyjuk ki e szempont mérlegelését sem. Figyeljük meg a saját érzéseinket az egyes változatokkal kapcsolatban is, ezek segíthetnek, hogy leszűkítsük a választhatók körét. Legyen információ, hogy mi az, amivel kapcsolatban ellenérzéseink vannak, de az is, ha valamelyik típussal kapcsolatban úgy érezzük, esetleg megbánnánk később, ha azt választanánk.
Végül én is meghoztam a döntést.
Szeretettel : Némethné Győry Mária
Felhasznált irodalom: Frederik Anseel, Bert Hellinger (2001)
Comments