Nekünk szülőknek hatalmas felelősségteljes és áldozat hozatallal jár. De ugyanakkor, egy szeretettel áldott időszak, édesanyának lenni.
Nem mindenkinek adatik meg, egyéb okokból gondolok itt egészségügyi, vagy más okból, talán nem vállalhatja.
Nekem a gyermekem ajándék az életembe. Ad sok szeretetet és bánatot, de egy csoda. Nagy a felelősségünk, amíg nem válik nagykorúvá. Tanítani kell és mindenben mellette lenni, dicsérni. Arra kell törekedni, hogy jó ember váljon belőle és értékes legyen a társadalom számára.
De miután nagykorú onnantól, kezdve ö felelős a saját döntései illetően. Mi - csak ha kér -tanácsot adhatunk neki, persze ha elfogadja. A gyermekünk nem a saját tulajdonunk, ezzel nekünk szülőknek tisztába kell lenni.