Kik ezek a fiatalok, akik felmenőik ünnepi ruháit öltik magukra? Mi a feladatuk?
Húsvét a keresztények legnagyobb ünnepe, melyhez számos ismert népszokás kapcsolódik. Azonban van egy nagyon régi, látványos eseménysorozat, amelyről csak kevesen tudnak: Hajdúdorogon, a „görögkatolikus hitéhez leghűségesebb város”-ban sajátos módja alakult ki Krisztus feltámadásának ünneplésére. Nagypéntektől, Jézus kereszthalálának napjától húsvét vasárnapig hagyományos viseletbe öltözött kardos legények teljesítenek szolgálatot a hajdúdorogi Görögkatolikus Székesegyházban.
Kardos legények a hajdúdorogi templomban: kik ők és mit csinálnak?
Ők a Krisztus-katonák, akik felmenőiktől örökölt viseletben, hajdúöltözékben, fehér ingben, fekete zakóban és nadrágban, fekete csizmában, Bocskai-süveggel a fejükön menetelnek végig a városon, hogy aztán betérjenek a templomba és megkezdjék szolgálatukat.
Ez az alig ismert szokás 2016-ban felkerült a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére – ennek jelentőségéről, a hagyomány eredetéről, és a Krisztus-katonaság mibenlétéről mesélt Horváth Zoltán, a Krisztus-katonák káplárja, valamint Dalanics Zoltán hajdúdorogi parókus.
Dalanics Zoltán parókus és Horváth Zoltán káplár (Fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye)
„A Krisztus-katonák fő feladata a székesegyházban felállított jelképes Krisztus-sír őrzése. Ezentúl szerepük van a nagyszombati éjféli feltámadási szertartáson, és a húsvét vasárnapi ünnepi szent liturgián és pászkaszentelésen” – mondta Horváth Zoltán, aki immár 12. alkalommal teljesít majd szolgálatot, 8. éve pedig a Krisztus-katonák vezetőjeként is helyt kell állnia. Civil foglalkozását tekintve agrármérnök, emellett a Hajdúdorogi Görögkatolikus Egyházközség egyháztanácsának tagja.
Dalanics Zoltán hajdúdorogi parókus úgy véli, ez nem csak élő, hanem éltető hagyomány is: „nem csak nekünk, hajdúdorogiaknak, de minden magyar görögkatolikus számára is olyan szokás ez, amely a lelket építi”.
Ki lehet ma Krisztus-katona?
Horváth Zoltán szerint évtizedekkel ezelőtt nem számított egyedinek a templomi sírőrzés, ma viszont máshol nem találkozunk ezzel a szokással.
„A mi hagyományunk két szálra vezethető vissza: az egyik a hajdú mivoltunk, a másik pedig a vallási vonal. Úgy tartjuk, hogy a hajdú telepítést követően alakult ki Hajdúdorogon a szentsír őrzése, ezen kívül bibliai előképe is van a szokásnak. Sok más településen is megvolt, de lassan kikopott, aminek több oka is lehetett. Egyrészt a papság hozzáállása elősegítheti, vagy akadályozhatja a fennmaradását, illetve a közösség szellemisége, hitének erőssége az, ami éltetheti ezt a hagyományt. Nálunk ez hatványozottan jelen van” – emelte ki.
A káplár elmondta, régebben és ma is kitüntető feladat Krisztus-katonának lenni, ám bárki nem állhat be közéjük.
A 20. század közepéig csak az lehetett Krisztus-katona, aki letöltötte a katonaidejét, és még nem házasodott meg. Ma már ez nem kritérium, azonban fontos, hogy hajdúdorogi, nőtlen görögkatolikus fiatal legyen az illető.
„Mivel sorainkba csak ilyen fiatal legények jelentkezhetnek, korlátozottak a lehetőségek. Ráadásul egyre több huszonéves hagyja el a települést, máshol tanulnak vagy dolgoznak, esetleg megnősülnek, ezért ritkaság, ha valaki egy évtizedig katona marad” – tette hozzá Horváth Zoltán.
A nagyböjt elején elkezdik a felkészülést, amely leginkább az alaplépések gyakorlását jelenti. Heti két-három alkalommal gyűlnek össze, hogy elsajátítsák ezeket a mozdulatsorokat, a káplár szerint azonban emellett fontos a lelki felkészülés, és az, hogy a fiatal katonákat neveljék, hogy helyt tudjanak állni.
„Nálunk, Krisztus-katonáknál tekintélyelvűség van, és ez a mai fiataloknak lehet, hogy furcsa. Minden újonc meglepődik, milyen hangulat uralkodik egy-egy próbán, és nem egyszer fordult már elő, hogy le kellett törni a szarvát egy újonnan jelentkezőnek, de mindez mindig nevelő szándékkal történik” – hangsúlyozta Horváth Zoltán.
Dalanics Zoltán nagyon fontosnak tartja emiatt a káplárok szerepét, akik mindig kötelességüknek érzik összehívni a fiatalokat, vezényelni a próbákat, és hogy a munkájuk vagy tanulmányaik mellett fenntartják és tovább örökítik ezt a hagyományt. Kiemelte, olyan még sosem fordult elő, hogy senki sem őrizte a sírt, habár volt olyan időszak, amikor csupán néhány katona teljesített szolgálatot – ma pedig már átlagosan 9-10 pár fiatal Krisztus-katona áll őrt a templomban.
„A Krisztus-katonák szolgálata számomra igazi csoda. A hétköznapokban is látom ezeket a fiúkat, de amikor felveszik a viseletet, megérkeznek a templomba, ahogy megállnak Krisztus sírjánál és mozdulatlanul őrzik, akkor igazából nem a külsejük változik meg, hanem a tekintetükből sugárzik az összeszedettség, az elmélyülés”
– mondta a parókus.
Miért jelentkezik ma valaki Krisztus-katonának és mit öltenek magukra?
A káplár úgy véli, a szentsír őrzése önkéntes szolgálat, amit a mai fiatalok sokszor családi hatásra, belső indíttatásból vállalnak. Ha az édesapa, nagyapa egykor Krisztus-katona volt, a fia, unokája is törekszik arra, hogy a nyomdokaikba lépjen. Ezentúl pedig olyan barátságok alakulnak ki köztük, amik aztán sok-sok évig kitartanak.
Dalanics Zoltán többektől hallotta már, hogy olyan élményt ad a Krisztus-katonaság az embernek, ami elevenen él benne, s „egész életén keresztül büszkén emlegeti, hogy annak idején ő is ott állt annál a sírnál”.
„A Krisztus-katonaság sohasem kifelé szól. Van olyan, hogy teljesen üres a templom, a sírőrzés viszont akkor sem szünetel. Ugyanolyan fegyelemmel és pontossággal hajtjuk végre a mozdulatainkat. Az pedig, hogy van-e ott valaki, néznek-e minket, nem számít. Nem azért vagyunk Krisztus-katonák, hogy felfigyeljenek ránk, hanem azért figyelnek fel ránk, mert Krisztus-katonák vagyunk” – hangsúlyozta a Horváth Zoltán.
Krisztus-katonák 1977-ben
Amit ma láthatunk a fiatal katonákon, az tökéletesen azonos az emberöltők óta viselt öltözettel.
„A fehér ing, a fekete posztó nadrág, a zakó, a csizma, a Bocskai-süveg és a díszzsebkendő egykor ünnepi, vőlegényi viselet volt. Emellett tartozék még az úgynevezett Kossuth-kard, ami valójában szablya – ezek jó része az 1848/49-es szabadságharc idejéből való.
A viseleteket és a fegyvereket a városban élő családok őrzik otthonaikban, a fiatal katonák tőlük kapják kölcsön ezeket a jeles alkalmakra” – mondta Horváth Zoltán, majd hozzátette: a káplár ugyanolyan öltözetben jelenik meg, mint a többi katona, ő például a nagyapja vőlegényi öltönyét és csizmáját viseli, egyedül a kardján függő bojt jelzi a rangját.
A káplár arról is beszámolt, hogy ma már egyre nehezebb ilyen viseletet beszerezni, mivel sok idős férfit ebben temetnek el. Emiatt tervezik a jövőben új darabok beszerzését – természetesen az eredetivel megegyező anyagból és fazonban.
Krisztus-katonák 2016-ban
Az utóbbi években a húsvéton túl jeles egyházi ünnepeken és más alkalmakkor is megjelentek: ott voltak például a 2008-as hajdúdorogi püspökszentelésen, 2009-ben a máriapócsi kegykép gyalogos zarándoklatain, de szolgálatot teljesítettek 2012-ben a Hajdúdorogi Főegyházmegye fennállásának 100. évfordulóján tartott szentliturgián, illetve a Szent Jobb 2015-ös körmenetén is. Emellett különféle bemutatkozó alkalmakon is részt vesznek, ám ekkor sosem öltik magukra a viseletet: civilben jelennek meg, a szolgálatukat, öltözéküket pedig fotókkal, videókkal illusztrálják.
„A hagyomány fennmaradásához az is nagy segítséget jelent, hogy a Krisztus-katonák húsvéti ünnepeken való szerepe felkerült 2016-ban a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére. Ez egyrészt a külvilág számára is felhívta a figyelmet, hogy létezünk, másrészt olyan hozadéka is van, hogy a saját közösségünkben, a hajdúdorogiakban is tudatosodjon, milyen értéket is őrzünk.
Nem vagyunk pillanatsztárok, több évtized kemény munkája ez, és vigyázzuk a hitünket, ápoljuk a hagyományunkat” – mondta Horváth Zoltán.
„Amíg lesznek Krisztus-katonák, addig lesz hit Hajdúdorogon, és fordítva: amíg lesz hit Hajdúdorogon, addig lesznek Krisztus-katonák is” – nyilatkozta Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita A Szentsírnak őrhelyén című filmben. A Krisztus-katonákat idén április 19-től, nagypéntektől április 21-ig, húsvét vasárnapig láthatjuk szolgálatot teljesíteni a Hajdúdorogi Görögkatolikus Székesegyházban.
Összegyűjtötte : MARIKA Reiki Nagymester-Tanár
Comentários