Gyermekként a szüleim vallásosan próbáltak nevelni. Ehhez minden olyan dolgot elkövettek ellenem, ami nekem lelki fájdalmat okozott.
Édesapám kitalálta, hogy nyáron két hetet fogok tölteni a Gellért-hegyen lévő Őrangyal zárdában. Nagymamánál ebédeltünk. Jól emlékszem a paradicsom levesre, rizsszemekkel volt tele. Én sírtam nem akartam menni, de apám azt mondta, csak elmegyünk megnézni. (Soha ne hazudjunk a gyermekünknek!)
Elindultunk és ott mosolygós apácák fogadtak. Bevittek egy hatalmas játékszobába. Ámultam a sok szép babán, mackón. Mire a csodálkozásnak vége lett és kértem hogy hadd mehessek a szüleimhez, ők közben eltűntek. Így hagytak ott.
Ezután még az apácák is becsaptak mert azt mondták, megyünk megkeressük őket. Mindenkinek a kezében az uzsonna. Egy szelet kenyér és rajta egy szelet Hitler szalonna, vagyis az akkor divatos tömb lekvár.
Sétáltunk és kerestük a szüleimet, akik akkor már bizonyára haza is értek. Jött az este. Én a fal melletti ágyban aludtam. Szomorkodtam, amiért itt hagytak és a körmömmel elkezdtem a falat kapirgálni. Lett is egy szép kis lyuk. Jött az éjszakai ellenőrzés a Máter.
Felkapcsolták a lámpát és megnézték alszunk e? Persze észre vették a kis lyukat a falon, amit én kínomba csináltam.
Jött a fekete leves, ahogy ők mondták. Azaz, a büntetés. A szomszéd ágy alá a kőre kellett feküdnöm, ahol mindenki látja majd reggel hogy Marika hatalmas bűnt követett el. El lehet képzelni, a kő azért nyáron is hideg. Sokat sírtam és alig vártam, hogy leteljen a két hét.
Ebből a nagy vallásos nyaralásból csak rosszul jöttem ki és egy életre megmaradt a nyoma. Imádtam az Édesapámat, de ezt felnőttként is néha felhánytorgattam neki. Amit tett, hiba volt.