Te is azok közé tartozol, akik szeretnének mindenkinek megfelelni? Ha így van, akkor valószínűleg hajlamos vagy arra is, hogy ha valami nem sikerül, akkor a hibát elsősorban magadban keresd.
Amikor megpróbálsz valakinek megfelelni, akkor az egyben azt is jelenti, hogy megpróbálod kitalálni, hogy mit várhat tőled. Erre annyi energiát fordítasz, hogy a saját igényeid figyelembe vételére és arra, hogy tiszteletben tartsd a saját határaidat már nem is marad kapacitásod.
Nem önmagad vagy, hanem valaki, aki mindenáron megpróbál megfelelni, idomulni a másikhoz. Kedves vagy, elfogadó, konfliktuskerülő és látszólag a tökéletes barát..De a folytonos alkalmazkodás oda is vezethet, hogy egy kicsit mindig kívülállónak érzed magad, mintha nem is igazán sikerülne kapcsolódni másokhoz. Próbálsz csatlakozni társaságokhoz, megfelelni az ottani normáknak, de valahogy mindig úgy érzed, hogy kilógsz a sorból. Ezért időről időre megpróbálod megfejteni, hogy mi lehet a baj veled.
A megfelelési kényszer egy olyan viselkedésminta, amelyet egészen korán, gyerekkorunkban sajátítunk el. Lehet, hogy szerettél volna mindig a szüleid/tanáraid kedvére tenni és hamar megtanultál alkalmazkodni, megtanultad ’kitalálni’, hogy mit szeretnének és aszerint alakítottad ki a viselkedésedet. Azután ezt a viselkedésmintát vitted tovább, hiszen biztonságot adott. Egy idő után már könnyen alkalmazkodtál másokhoz és sikerélményt jelentett, ha sikerült megfelelni.
Lehet, hogy sokáig semmi problémád nem volt ezzel, míg egyszer észre nem vetted, hogy valahol útközben elveszítetted önmagad és tulajdonképpen már nem is tudod, hogy ki vagy és mit szeretnél. Azután ezt továbbgondoltad és arra is rájöttél, hogy nincsenek igazi barátaid, és valahogy nem érzed jól magad a bőrödben.Alkalmazkodsz ahhoz, amit a másik ember szeretne – vagy legalábbis amiről azt gondolod, hogy szeretné.Konfliktuskerülő válsz és a saját igényeidet nemhogy képviselni nem tudod, de sok esetben fel sem ismered. Ismerős lehet az a helyzet is, hogy egy ideig csak tűrsz és tűrsz, semmire nem mondasz nemet míg végül egyszer csak kitörsz. A körülötted lévők pedig nem is értik, hogy mi a baj, illetve, hogy ’miért nem szóltál hamarabb’?
Hogy miért nem? Azért, mert ahelyett, hogy önmagad lettél volna, másoknak próbáltál megfelelni. El akartad nyerni a jóváhagyásukat és mindenáron el akartad kerülni a konfliktusokat.
Ezért időről időre ’összeomlasz’ és nem tudod, hogyan tovább. Hiszen úgy érzed, hogy szinte sosem azt kapod amit szeretnél és mintha mindig csak te törődnél másokkal, de ebből semmit nem kaptál vissza. Mintha te lennél felelős a mások boldogságáért. Az már csak hab a tortán, hogy ez a viselkedés vonzza is azokat, akiknek hajlamuk van arra, hogy másokat kihasználjanak.
Természetesen nem könnyű a régóta fennálló szokásainkat megváltoztatni de ha kitartó vagy és nem adod fel az első nehézségnél, akkor meglepően hamar tapasztalhatod az eredményt. Fennáll az a veszély is, hogy azokat, akik eddig csak azért voltak melletted mert alkalmazkodtál hozzájuk, elveszíted. Nyerhetsz viszont olyan új ismeretségeket, akik mellett már sokkal inkább önmagad lehetsz.
Az első lépés az, hogy végiggondolod, milyen hatása van ennek a viselkedésnek az életedre, és egy kicsit felderítsd a mögöttes okokat.
Gyerekkorodban érezted úgy, hogy nem figyelnek oda rád, hogy alkalmazkodni kell a felnőttek igényeihez és csak akkor felelsz meg nekik, ha mindig ’jó gyerek’ vagy?
Fontos volt otthon, hogy mit gondolnak a családról mások?
Előfordult egészen kicsi gyerekként, hogy neked kellett támaszt nyújtanod valamelyik szülőnek?
Úgy érzed, vannak olyan sebek, amelyek mind a mai napig nem gyógyultak be?
Mi az, amit megtanultál ezekből a korai tapasztalatokból? Mi az, ami ebből hasznodra lehet és mi az, amin jobb lenne túllépni?
Beszéljünk róla ha egyedül nem megy!