Biztosan mindenkinek van szép emléke erről az ünnepről. Diákként az iskolai ünnepségek, az udvaron a közös torna gyakorlatok, szép ünneplőben, szalaggal és színes karikákkal.
Aztán felnőttként a felvonulás minden évben. Igaz szinte kötelező volt, de én nem vettem teherként.
Budapesten a Rákóczi úton laktam, reggel zenés ébresztő volt. Hatalmas hangfalakból szólt a zene.
" Itt van május elseje, / Énekszó és tánc köszöntse, Zeng és dalol az élet, / Szállj csak zeneszó, ének, Ébresszed a magyar népet! "
Mentünk a találkozóhelyre és indult a tömeg. Fiatalok voltunk és vidámak. A felvonulás után a fiuk söröztek, a lányok fagyiztak és sokan mentek a vidámparkba. Talán még ma is divat az eladó sorba lévő lányoknak vidéken májusfát állítani.
A májusfa a néprajztudósok körében a népszokások tárgyi kultúráján belül ahhoz a csoporthoz tartozik, amelyek mágikus funkcióval bírnak, rituális jelentőségük van. Az európai, keresztény kultúrában a májusfa elsősorban egy szerelmi jelkép, szerelmi vallomás, a ráaggatott apró ajándékok pedig szerelmi zálogok. A májusfa állításba vetélkedés is vegyült, mind a lányok mind a legények részéről. Attól függően, hogy hány, milyen gazdagon díszített fa állt egy lányos ház előtt, úgy nőtt az adott közösségben a leányok megbecsülése, kelendősége is. A legények azonban olykor, ha két ellentétes banda tagjaiként összetalálkoztak, hogy májusfát állítsanak, hajba is kaptak. Egy kiadós verekedés után csak a nyertes banda állíthatott fát.
A lányok már kora reggel kimentek és boldogan látták a nekik készült májusfát. Kívánok a lányomnak boldog várakozást. Legyen mindenkinek szép az ünnep!