Sokan teszik fel manapság a kérdéseket ezekkel a témákkal kapcsolatban. Jól döntöttem? Így vagy úgy.
Mindenek előtt azt kell tudni, hogy a kapcsolatok kialakulása és a további sorsa két emberről szól és nem a barátnő, a szülő és a mindég jó tanácsot adó ismerősöktől.
Amikor beleszeretünk valamiért megtörténik. Szép a szeme, tetszik a mosolya.. és sorolhatnám. Ameddig a rózsaszín köd ott van addig ezek mind tetszenek.
Egy idő után jönnek a jobbnál jobb tanácsok amit nem kéne adni mert a párokat könnyű elbizonytalanítani.
Ha ezeknek a tanácsoknak a hatására elkezdjük átformálni a társunkat akkor ebből előbb utóbb probléma lesz. Gondoljuk végig! Mi szeretnénk ha más képében kéne élnünk akik nem mi vagyunk? Az esetleges házasság után sem lesz a párunk a mi tulajdonunk . Mindenki szabad akarattal rendelkezik. A jó kommunikáció a szeretet , türelem , empátia és a tisztelet ami segít nekünk ebben.
Ha gond van az első veszekedés után kiadni a másik útját és utána megbánni felelőtlen döntés. Üljünk le csendesedjünk le. Vizsgáljuk meg mi milyen hibákat követünk el nap mint nap. Hiszen mindenki hibázik valamilyen szinten. Ne akkor hagyjuk a másik felet magára amikor a legnagyobb szüksége van a társra.
A féltékenység a bizalmatlanság megrontja a kapcsolatokat.
Adjunk magunknak a párunkkal néha meghitt beszélgetésre kis kikapcsolódásra lehetőséget. Ilyenkor jó ha a megértő szülő besegít pl. a gyermekek felügyeletében.
Töltődjünk a szerettünk energiájából. Ne külön adjunk magunknak pár hét lehetőséget mert a legkevesebb akkor a visszatérés lehetősége.
Ha valami nem tud működni akkor nem szabad csak azért, hogy megfeleljünk a családnak ebben benne élni Ha viszont megmenthető tegyünk közösen érte.
"Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle." /Márai Sándor/